A felhők felett mindig süt a nap

• Van egy tó, valahol a hegy tetején. Megnézzük?
• Meg

Valahogy így indul a kirándulás hármasban a legkisebbel, a szokásos forgatókönyv szerint, és a folytatás is hozza a szokásos formát, a szokásos kérdésekkel, amelyekkel az első egy órában valahogy így hangzanak:

• Még mennyit kell mennünk?
• Jó, de most akkor mennyit is megyünk?
• Biztos, hogy jó felé megyünk?

      Majd a következő egy órában így árnyalódnak, először a kiskorú, majd az én számból  (természetesen egyáltalán nem lázadó, a felelősséget a másikra hárító, gyermeki énből szólva):

• Tudtuk, hogy ilyen meredek út vezet a tóhoz?
• Biztos, hogy meg akarjuk mászni a hegyet?
• És biztos, hogy van ott egy tó?

Szó szerint a felhők magasságában sétálunk, szürke, párás, nedves, mindent beborít. Van, hogy olyan sűrű rétegben jön, hogy alig 20 métert látunk a hegyoldalon felfelé.

Valahol 1500 méter körül megbeszéljük, hogy hiába hízelgünk magunknak az egészségtudatos életmódunkkal, a kondíciónk mutatja, hogy még van hova fejlődni.

Felfelé tekintve a szürkeséget látjuk, de a szemünk előtt egy kristályvízű tó képe „lebeg”.

Félrevonulok pár percre az út mentén sorakozó fenyőerdő takarásába, majd egy rövid elengedési gyakorlat, és néhány, a táskámba gyűjtött fenyőtoboz birtokában más lélekállapotban térek vissza a családhoz.

A felhők felett mindig süt a nap.

Mielőtt elérnénk a tavat, a hegyről már lefelé sétáló, osztrák turisták osztják meg az örömüket, hogy fent, a hegytetőn csodaszépen süt a nap, már csak tíz perc onnan, ahol járunk.

A tó partján álldogálva Barni hangot ad a csalódottságának, hogy ez nem is igazi tó. Továbbra is szürkeség, pára, tényleg nem sok szívderítő van a látványban, de érzem, hogy belül már más rezeg bennem. Könnyebben emelkedem felül a nyűgösségén, újra érzem magamban az erőt, jó lesz, menjünk tovább.

• Gyere, most én leszek a csáklyás felvonó, és húzlak téged. Így jó lesz?
• Jó.

Azt, hogy milyen lesz a napunk minősége, előző este alapozzuk meg. Reggel, nagy valószínűséggel azzal az érzelemmel ébredsz, ami az elalvás pillanatában uralkodott a lelkeden. Mit tehetsz azért, hogy ez egy derűs, örömteli indítás legyen? Este, lefekvés előtt, gondold végig a másnapi feladatokat. Tedd ezt úgy, hogy lépésről lépésre elképzeled, ahogy elkezded a napot. Felébredsz, kinyitod a szemed, eltölt az öröm érzése, a kíváncsiság, hogy milyen új lehetőségeket tartogat számodra az új nap. És így tovább, mi lesz a következő, és a következő, ami történni fog.

Persze nem tudsz felkészülni a váratlan helyzetekre, fordulatokra, de ha van egy stabil alap, felkészültség, pozitív várakozás benned, tapasztalni fogod, hogy az előre nem tervezett dolgok sem fognak annyira kibillenteni az egyensúlyi állapotodból.

Mi az amit még tehetsz? Alakíts ki rutinokat az életedben. Kelj fel reggel korábban. Ha most felszisszensz, hogy na, azt aztán biztosan nem, akkor a következő gondolatok még inkább neked szólnak. A reggel érzése, energiája egész nap velünk marad, tehát ha változást szeretnél, akkor itt érdemes kezdeni. Ha úgy indítod a napot, hogy már reggel kapkodnod kell, nincs időd nyugodtan elvégezni a reggeli rutinokat, valószínűsíthető, hogy egész nap eben az üzemmódban fogsz működni. Így mész be a munkahelyedre, találkozol a kollégáiddal, üzleti partnereiddel, mész haza este a családodhoz. A feszültséget, kapkodást viszed magaddal egész nap, és estére nagy valószínűség szerint úgy érzed, hogy elfogytak a készleteid.

Nehezen kelsz reggel? Folyamatosan nyomkodod a szundit a telefonodon? Feküdj le este korábban. Két jelentős élettani hatása is van ennek. Egyrészt a növekedési hormon, amely többek között hatással van az immunrendszer megfelelő működésére, az anyagcserére, éjjel 10 óra és éjfél között a legaktívabb,  (ennek hiányára utalhat felnőttként a fáradékonyság, hasi területre hízás, fásultság, libidó csökkenése..) valamint, ha nem magadtól ébredsz reggel, akkor nagy valószínűséggel még nem áll készen a testünk az ébredésre, vagyis a melatonin hormon még dolgozik a szervezetünkben.

Reggel felébredsz egy bizonyos energiaszinttel, tekintsük ezt száz egységnek. Egy nyugodt, pihentető éjszaka alatt a szervezeted regenerálódik, feltöltődik. A mellékveséid által termelt kortizol szintje, amely azért felelős, hogy képes legyél megfelelő módon kezelni a nap folyamán rád zúduló stresszt, normál működés mellett lejjebb megy, a tested minden szinten azon van, hogy támogasson téged.

Szóval ott vagy felkeléskor a száz egységnyi készlettel, amivel a nap folyamán jól kell tudnod gazdálkodnod, és te jó részét máris felemészted olyan dolgokkal, mint  az elméd felesleges terhelése a szükségtelen információkkal, választásokkal. Elolvasol néhány rémisztő történetet a hírek között, percekig állsz a szekrény előtt, azon töprengve, hogy mit vegyek ma fel, kigondolod, hogy mit adj a gyereknek reggelire, elkészíted neki a szendvicset? Apróságnak tűnnek. Mégis. Érezted már úgy, hogy szinte még el sem kezdted a napot, máris elfáradtál, a gondolataid kuszák, mire kilépsz a házból, máris eszedbe jut, hogy két dolgot bent felejtettél, és így indítod a napot. Ismerős?

Mi az amit tehetsz? Alakíts ki rutinokat az életedben. Hogy miért fontosak ezek? Mert mindaz, amit már szokásként művelünk, nem rabolja az „egységeinket”. Gondolj a reggeli arc és fogmosásra. Ugye nem kell gondolkodnod rajta? Rutinból teszed, hiszen ezt szoktad meg, teljesen természetes része a reggeleidnek.

Ugyanígy, ennek megfelelően rutinná alakíthatsz egy sor dolgot az életedben.

Megosztok néhányat a sajátjaim közül.

A napot a saját megerősítésemmel kezdem, ezt még az ágyban elmondom magamnak.

A reggeli rutinom elmaradhatatlan része az arctorna (5 perc), és valamilyen mozgás – általában jóga (15 perc), ezt egy rövid hálagyakorlattal fejezem be, amit utána le is írok a naplómba.

Fürdő, majd felöltözés.

A ruhát, amit aznap fel fogok venni, már előző este kikészítem, így reggel csak bele kell ugranom.

Amikor olyan hangulatban vagyok, és van is időm ezzel foglalatoskodni, összeállítok szetteket a ruháimból, és magamon, vagy az ágyra lefektetve lefotózom ezeket. Ezeket külön mappában tárolom a telefonomon, így, amikor épp nincs kedvem, hangulatom ruhát választani, átpörgetem a képeket, és kiválasztok egy hangulatomnak, alkalomnak megfelelő szettet, és ezt már este kikészítem.

Reggeli: Frissen készített zöldség-gyümölcs lé, rostok nélkül, hogy miért, arról majd egy külön írásban. Ezen felül van még két-három opció, amiből a legkisebb választhat, de ennyi, nem több, ezek variációjával indítjuk a napot, és indulunk a suliba, munkába.

Hogy mit ad ez a rutin nekünk? Keretet, és lehetőséget arra, hogy kreatívak maradjunk, és a kreativitásunkat más dolgokra fordíthassuk. És ami legalább ennyire fontos, hogy nyugodt indítást napnak.

Amin érdemes változtatni.

Ne azzal kezd a napot, hogy az üzeneteidet, mások bejegyzéseit, híreket böngészed a telefonodon. Gondolj arra, hogy az elméd még most ébredezik, egyrészt idő kell neki, hogy beinduljon, másrészt miért akarod minden áron azonnal túlterhelni?

Vegyél egy szép, tiszta füzetet, és kezdd el a hálát gyakorolni!

Reggel:

1. Amiért szívből hálás vagyok
2. Így teszem szebbé a mai napot
3. Pozitív megerősítés magamnak mára

Este:

1. Ki az, aki ma velem jót tett (ha erre fókuszálunk, a hála érzése tölt el bennünket, és emelkedik a rezgésünk. Ha azon elmélkedünk, hogy mi kivel tettünk jót, akkor az egónkat tápláljuk..)
2. Melyek azok a dolgok, amelyekért ma megdicsérhetem magam (önsztrók), amiket jól végeztem el a nap folyamán.
3. Csodás dolgok, amelyek ma velem történtek

Amit rövid időn belül tapasztalni fogsz, hogy azokból a dolgokból, amelyekért nap, mint nap hálát adsz, egyre több lesz az életedben.

Például, ha minden nap hálát adsz azokért a kapcsolatokért, emberekért, akikkel jó együtt lenni, akik örömöt hoznak az életedbe, és akikkel kölcsönösen emelitek egymást, azt fogod megélni, hogy egyre több ilyen ember érkezik meg az életedbe.

Amin a fókusz, az fog növekedni az életedben.

Légy hálás, alakíts ki új szokásokat az életedben, és tapasztald meg a korlátlan lehetőségek bőségét!