„Akkor most velem van a baj?” – tesszük fel a kérdést, amikor kimerít a tömeg, leblokkol egy versenyhelyzet, vagy több idő kell egy válaszhoz. Pedig a szuperérzékeny ember gyakran több árnyalatot és összefüggést dolgoz fel ugyanabból a helyzetből. Láss rá a saját belső finomhangoltságodra!
Milyen nehéz elmagyarázni egy olyan működést, amit a másik egyszerűen nem tapasztal? Történet arról, hogyan élhetjük meg ugyanazt a világot más idegrendszeri érzékenységgel.
A kagyló, ahogy magát védve elkezdi rétegről rétegre bevonni a belsejébe került idegen tárgyat és közben csodát teremt, úgy épül fel a szuperérzékeny személyben rétegről rétegre az a mélység, finomhangoltság
Miért lehet különösen megterhelő a rendetlenség egy szuperérzékeny ember számára? A vizuális túlterhelődés, a lezáratlanság és a kiszámíthatatlanság mögött gyakran idegrendszeri szükségletek húzódnak meg
A természet harmóniája Emlékszel még arra az érzésre, amikor gyermekként egy virágos mezőn sétálva valami különös béke és öröm töltött el?A természet harmóniája ilyenkor szinte körülölel: színek, illatok és formák egysége, amely minden érzékünket megérinti. Az alpesi túrák is ilyen pillanatokat adnak.A Schneeberg 1800 méteres magasságában kisfiammal sétálva láttuk, ahogy a felhők leereszkednek közénk. Kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy nem lehet rájuk „felugrani”, de kárpótlásul felfedeztük: a felhők, amik közt éppen jártunk, semmihez sem hasonlítható virágillatot árasztottak. „A szín: élet. Színek nélkül halott lenne a világ.És amiként a kimondott szónak színes ragyogást kölcsönöz a hangzás,úgy ad a szín egy formának lélekkel teli zengést.”— Johannes Itten A színek hatnak ránk.Érzéseket és reakciókat váltanak ki, befolyásolják a hangulatunkat, a döntéseinket, sőt a testünk működését is.Nőként te is biztosan érezted már, hogy vannak napok, amikor egy bizonyos szín hívogat a gardróbból – és ha magadra öltöd, máris energikusabbnak, derűsebbnek, kiegyensúlyozottabbnak érzed magad. A zöld szín a béke, a nyugalom és a harmónia megtestesítője.Enyhíti a szorongást, oldja a stresszt, és a depresszió tüneteit is képes enyhíteni.A növekedés, az élet és a megújulás szimbóluma.Ezért találkozhatunk vele mindenhol, ahol az egészség, az egyensúly vagy a természetesség értékként jelenik meg. A zöld biztonságot sugároz – megnyugtatja az elmét, és segít visszatalálni a belső középpontunkhoz.Ha magadra öltöd, vagy körülveszed magad vele, a természethez való kapcsolódás, az egyensúly és a belső béke rezgéseit erősíti benned. Legyen színekben gazdag, csodás napod!Engedd, hogy a zöld harmóniája átjárja a lelkedet. Fedezd fel a sorozat további részeit is: A titkok színe – lila
Mielőtt megszólalsz… Van egy pillanat.Egy leheletnyi szünet, mielőtt kimondanád, amit érzel.Mielőtt a benned feszülő hang megszólalna – a védekező, a sértett, a dühös, a régi seb által vezérelt hang.Ebben a pillanatban eldől, ki beszél belőled. A Gyermeki éned, aki fél, hogy nem szeretik?A Szülői éned, aki ítél és védekezik?Vagy a Felnőtt éned, aki képes megállni, lélegezni, és kapcsolódni a jelenhez? A minap fültanúja voltam egy helyzetnek, ahol egyetlen mondat pillanatok alatt robbantotta be az indulatokat.Ismerős jelenet – mindannyiunkkal előfordulhat, hogy késztetést érzünk reagálni, mielőtt még felfognánk, mi is történt bennünk. Vannak mondatok, amelyek betalálnak. Nem tudjuk, pontosan miért, de valahol mélyen megnyomnak egy gombot.Ilyenkor a belőlünk ösztönösen kibukó szavak már nem a jelenről szólnak – hanem a múltbeli sérelmeinkből törnek elő. Az agy érzelmi központja, a limbikus rendszer ilyenkor átveszi az irányítást.A testünk vészüzemmódba kapcsol: összeszorul a mellkas, gyorsul a szívverés, elönt az adrenalin.A prefrontális kéreg, ahol a józan, empatikus, asszertív válaszaink születnek, háttérbe szorul. Ezért van az, hogy amikor érzelmi túlfűtöttségben reagálunk, már nem tudjuk tisztán megfogalmazni a valódi szükségleteinket.Nem kapcsolódni akarunk, hanem védeni az „igazunkat”. A test mindig jelez. Ha észreveszed, hogy ebben a körben vagy, állj meg egy pillanatra.Azt szoktam mondani: először is – szájzár, és kezdj el magadban számolni.Ha azt érzed, hogy „legszívesebben leütném, lefejelném”… akkor ne csak háromig. Egy egyszerű, de hatékony módszer az idegrendszer megnyugtatására a 4–4–6 légzés:lélegezz be 4 számolásig, tartsd bent 4-ig, majd fújd ki 6 számolásig.Ismételd meg háromszor, és hagyd, hogy a tested lassan visszataláljon a biztonságba. Innen már nem „kell” reagálnod.Választhatsz. A Felnőtt Én-állapotba való visszatérés A Tranzakcióanalízis modellje szerint három fő Én-állapot működik bennünk: a Szülői, a Gyermeki és a Felnőtt.Amikor az indulat visz, legtöbbször a múlt sérült Gyermeki része reagál – nem a tudatos, jelenlévő Én. A Felnőtt Én-állapot az, ahol megértés születik.Ahol nem a győzelem a cél, hanem a kapcsolat megőrzése.És néha a legbölcsebb válasz ennyi: Rendben van, elfogadom, hogy te így látod. Az egyéni kísérések során az elsők között szoktam edukálni a Tranzakcióanalízis Én-állapotok modelljét,mert kivétel nélkül minden alkalommal mély felismeréseket hoz. Amikor valaki megérti, hogy a reakciói mögött melyik Én-állapota szól,elkezdi felismerni a mintáit – és ezzel valódi választási lehetőséget kap. Ez az a pont, ahol a tudatosításból lassan változás lesz,a változásból felszabadulás,majd egy bölcsebb, kiegyensúlyozottabb ÉN.Akinek mi magunk is szívesebben vagyunk a bőrében. Lélekkel Nő – Pszichoedukáció a lélek útján
A „nőciség” nem korfüggő. Amikor megtanulod elfogadni, és szeretni önmagadat, onnantól jó NŐ vagy. Ez sugárzik belőled, a mosolyodból, a gesztusaidból, a kommunikációdból. Néhány éve, amikor az akkor tizennyolc éves, gyönyörű nagylányom elsorolta, hogy mi mindennel elégedetlen magán eszembe jutott, hogy ennyi idősen bizony engem is nagyon foglalkoztatott, hogy de jó lenne, ha kék szemű lennék, babaarcú, és természetesen az alakomon is bőven találtam kifogásolni valót.. Amikor sikerült eljutnom odáig, hogy megtanultam magamat szeretni, és elfogadni, egy sor pozitív változást hozott az életemben. Képes voltam az előnyös tulajdonságaimra fókuszálni, a „hibáim” egyszer csak eltörpültek. Idővel megtanultam más szemmel tekinteni magamra: észrevenni, mi az, ami szép és egyedi bennem, és ösztönösen azokhoz a színekhez nyúlni, amelyek ezt kiemelik. A piros szín izgalmas, ott van benne az életigenlés, vágy, szenvedély és erő. Ez a szín aktivál, ébreszt, mozgásba hoz, figyelmet kér. Sokaknál erős, bátorító érzetet kelt; ha túl sok, feszültséget is hozhat. A kulcs a saját pirosod megtalálása: az az árnyalat, amely nem elnyel, hanem felemel. Ha kicsit az évszaktípusok vonalán kalandozunk, az ősz és tél típusú hölgyek különösen ragyognak a megfelelő pirosban: mély, telt, gazdag tónusokban, amelyek a magabiztosságot erősítik. De valójában minden nőben ott él ez az energia – csak meg kell engednünk, hogy megmutatkozzon. Tipp a napra:Ha ma erőt, lendületet vagy önbizalmat keresel, viselj valami pirosat – akár csak egy rúzst, sálat vagy kiegészítőt. A piros nem csupán a szenvedély színe: az életben-lét bátorságáé is
Van egy lila cipőm.Igazi kézműves darab, puha és finom. Amikor először megláttam, valami ellenállhatatlanul megérintett benne – ez a halvány lila lágyság egy pillanat alatt megnyitott bennem valamit, ami a női lélek mélységéhez tartozik. Évekig alig-alig vettem fel, inkább csak gyönyörködtem benne, mígnem egyszer azt éreztem, hogy a cipő és én – megértünk egymásra. Ahányszor belebújok, minden alkalommal ugyanazt az érzést kelti bennem: misztikus, különleges, nőies. A színekhez kapcsolódó érzelmek mélyen, az ösztönök szintjén gyökereznek bennünk.A rövidebb hullámhosszú színek – mint a lila – feldolgozásához kevesebb energia szükséges, ezért ez a szín megnyugtatja az elmét és az idegrendszert.A lila a harmónia színe: egyensúlyt teremt a piros dinamizmusa és a kék nyugalma között. A lilát gyakran társítják a gyógyításhoz, szolgálathoz és spirituális fejlődéshez.Aki vonzódik hozzá, sokszor érzékeny, intuitív, belülről irányított lélek.A szín szeretete támogatja a szellemi ébredést és az önmagunkkal való mélyebb kapcsolódást. A lila testesíti meg a harmóniát a piros dinamizmusa és a kék nyugalma között. Misztikus, megfoghatatlan, és épp ettől varázslatos.A sötétebb tónusok királyi, méltóságteljes hatást keltenek, míg a világos árnyalatok inkább romantikusak, álmodozók.A lila a gazdagság, bölcsesség, jólét és spiritualitás színe – egyszerre szól a földi és a transzcendens világokról. Te hogyan viszonyulsz a lilához?Megnyugtat, inspirál, vagy különlegessé tesz?Talán itt az ideje, hogy meghallgasd, mit súg neked ez a titokzatos szín.
„Érintsd meg a lelkem, ne csak a testem.”– Tapolyai Emőke Mélyen belém égtek ezek a szavak.Talán azért, mert annyira egyszerűek, és mégis tűpontosak. Amíg a két lélek között távolság van, hiába az érintés – az a bizonyos távolság megmarad.Az az érintés nem lesz valódi. Amíg nem érzem magam érzelmileg biztonságban a másik mellett,addig a lelkem is zárva marad. „Amikor egy férfi csak testben közeledik a nőhöz, olyankor a nő tárgyiasítva érzi magát.Ha jól akarjuk szeretni a másikat, akkor nem a testen keresztül kell hozzá közeledni, nem a test érintését kell megtanulni, hanem a lélekkel való találkozást.”– Tapolyai Emőke Talán számodra is ismerősek ezek az érzések: – Nem ért meg engem.– Nem látja, ki vagyok.– Mintha idegenek lennénk egymásnak.– Észre sem venné, ha nem lennék itt.– Idegesít a jelenléte.– Mintha nem is egy nyelvet beszélnénk. Ezek a mondatok nem a test hiányáról szólnak,hanem az érzelmi kapcsolódás hiányáról. Amikor sértetten visszahúzódunk. Amikor egymásra mutogatunk. Amikor a játszmák során belecsúszunk az áldozat és a bűnbak szerepébe. Amikor nem vesszük észre, hogy a gyermekkorban elsajátított (lázadó gyermeki-én) viselkedésminták béklyóiban vergődünk – ott nem lehet kapcsolódni. Ott nincs tere az intimitásnak. Pedig a valódi intimitás ott kezdődik, hogy kíváncsi vagyok a másik lelkére, és megmutatom a sajátomat is. Azt a részemet, amit senki másnak nem adok. „Amikor veled beszélgetek,tudom, hogy a szavaim benned jó helyen lesznek.”– Tapolyai Emőke Amit a lelkemből adok, azzal kíméletesen bánsz, arra kincsként vigyázol. Nem élsz vissza vele.Nem alázol meg.Nem kerekedsz fölém. És ha már csak csend van köztünk. Ha már csak vád, elvárás és visszahúzódás maradt…– talán épp ott lenne a helye ennek a kérdésnek: „Vajon mindazt, amit tőle várok…én megadom neki?” A kapcsolódás ott kezdődik,hogy hajlandó vagyok megmutatni a lelkem. Elfogadom magam.Megtanulom magam jól szeretni.Nem a másiktól várom, hogy betöltse az űrt bennem. Tisztában vagyok az érzéseim mögötti szükségletekkel, nem vetítem azokat a másikra. Megmutatom a lelkem.És kíváncsi vagyok a másikéra. Befogadom azt. Ebben a lelki közelségben teremtődik meg az az intim, megtartó, gyógyító tér,amit annyira keresünk. Lehet, hogy te már sokszor odaadtad magad, lecsupaszítottad a lelked – és a másik mégsem tudott veled kapcsolódni. Tudd, hogy nem vagy egyedül. Ez az írás nem akar kész válaszokat adni, inkább hívás, hogy kérdéseket tehess fel magadnak: – hol vagy most ebben a kapcsolódásban, érzed-e, hogy látnak, tisztelettel fogadják-e azt, amit adsz?És ha ez nincs , akkor mit tehetek önmagamért?Csendesen, őszintén, szeretettel. (Kép: Drazen Zigic / Freepik)
Nem kell tökéletesen, de szeretetből jöjjön – Erőszakmentes kommunikáció a hétköznapokban. Van, amikor egy mondat megérint bennünk valamit. Egy szó, egy hangsúly, egy reakció – amire megsértődünk, visszahúzódunk, indulatosan válaszolunk… És közben azt érezzük:„A másik nem ért meg engem.” És csak nézünk egymásra, nem értjük, hogyan lett ebből megint vita.Pedig ugyanazt a nyelvet beszéljük, mégsem ugyanazt halljuk. A konfliktusaink jelentős része nem abból fakad, hogy rosszat akarunk a másiknak.Hanem abból, hogy nem tanultuk meg jól, „zsiráffüllel” hallani egymást.Nem tanultunk meg a másik szavai mögé figyelni – és a saját érzéseinkről, szükségleteinkről tisztán, szerethető módon beszélni. Nem tanultuk meg azt a nyelvet, ami a szavak mögött lakik: az érzések és szükségletek nyelvét. Talán számodra is ismerős lehet az alábbi családi helyzet: Vasárnap este van, készül a vacsora, és csak annyit kérsz a gyermekedtől/párodtól:„Kérlek, pakold el az asztalról a dolgaidat, hogy meg tudjunk teríteni.” A válasz: „Mindjárt.”Semmi nem történik.Másodszorra már emeltebb hang jön:„Nem tudnád egyszer megcsinálni elsőre, amit kérek?” A másik válasza: hallgatás. Ő lehet, hogy azt hallotta: „megint elégedetlen vagy velem.”Te meg azt érezted: „amit kérek, az nem fontos.” Mindketten mást hallottatok – és egyikőtök sem azt, amit valójában mondani akart. Ugyanez a helyzet „zsiráfnyelven” – az erőszakmentes kommunikáció 4 lépése szerint: Megfigyelés (ítélkezés nélkül):„Amikor látom, hogy az asztalon még ott vannak a dolgaid, és már majdnem kész a vacsora…” Érzés (saját érzésem):„…feszültté válok, mert úgy érzem, egyedül maradok a feladattal.” Szükséglet (ami mögötte van):„Szükségem lenne arra, hogy együtt teremtsük meg az esték nyugalmát.” Kérés (nem követelés):„El tudnád most pakolni a dolgaidat az asztalról, hogy együtt le tudjunk ülni vacsorázni?” Ha még mindig ellenállás jön:Tudom, hogy este van, és már te is fáradt vagy. Mit gondolsz, belefér, hogy most elpakolsz, vagy jó lenne még 5 perc, és utána? Ilyenkor nem utasítást adsz, hanem kapcsolódsz, és sokszor éppen ez nyitja meg a másikat. Ez a fajta EMK-párbeszéd gyakorolható – akár hibázva is. Nem tökéletességet vár, hanem jelenlétet, őszinteséget, odafigyelést. Gondolatébresztő kérdések – belső munkához: Mikor fordult elő veled legutóbb, hogy valaki mondata mélyebben megérintett, mint kellett volna? Milyen érzés lenne, ha legközelebb nem védekezve, hanem kapcsolódva tudnál válaszolni? Melyik lépést a legnehezebb gyakorolni számodra az EMK négy eleme közül? Ha mélyebben is érdekel az erőszakmentes kommunikáció… Ezeket a könyveket magam is ajánlani szoktam az ügyfeleimnek – különböző típusú olvasókhoz más-más formában tud kapcsolódni ez a téma: Marshall B. Rosenberg: Szavaink ablakok, vagy falakA hivatalosabb, strukturáltabb stílust kedvelőknek – az EMK alapműve, mély és átfogó megértést ad. Rambala Éva: Az erőszakmentes kommunikáció alapjaiRövidebb, könnyebben befogadható formában, a gyakorlat felől közelítve. Serena Rust: Erőszakmentes kommunikációLendületes, humoros stílusban – annak, aki gyorsan, élvezetesen szeret tanulni. Ez a megközelítés tanulható. Én is tanulom.És ahogy gyakorlom, újra meg újra megtapasztalom:amikor nem tökéletesnek akarok tűnni, hanem kapcsolódni –akkor valódi, szeretetteljes találkozás születik.