Régóta nem dolgozom a hétvégén, figyelek a saját egyensúlyomra, hogy aztán hétköznap úgy tudjak másoknak adni, hogy az igazán támogató legyen. Az elmúlt hétvégén kivételt tettem, és ez az egyik szuperérzékeny ügyfelemmel közös alkalom egy fontos felismerést, és a következő gondolatokat hozta, amelyet szeretettel osztok meg veletek.

Rétegek

Amikor a kagylóba idegen anyag kerül, az sérti, irritálja a kagyló végtelenül finom puha testét, de nem tudja kilökni magából. Hogy elviselje a fájdalmat, elkezdi bevonni. Rétegről rétegre. Védekezik, és közben teremt.

Egy szuperérzékeny emberrel valami hasonló történik már gyermekkorától kezdve. A szuperérzékenység egyik jellemzője a tapasztalatok mélyebb feldolgozása, amely intenzívebb belső élményekkel járhat.

Olyan hatások is mély nyomot hagyhatnak benne, amelyek másnál talán észrevétlenül áthaladnak. Félelmeket, sebeket hurcol. Igazi, sebezhető arcát elrejti a világ elől, hiszen a tükörben, amelyet a külvilág tart felé, ő folyamatosan a másságát éli meg. Azt a másságot, amit a környezete gyakran nehezen tolerál. Apróságok. Például, hogy nehezebben hoz döntéseket, emiatt azt érzi, hogy a környezete számára az ő tempója lassú, nem elfogadható. Ergo, vele biztosan baj van, hiszen mindenki más másként működik mellette.

Nincs ereje, eszköze, hogy kidobja magából ezeket a sebeket. Nincs olyan tér, ahol megérthetné, kifejezhetné, feldolgozhatná. Ezért, hogy ne sértse, bántsa őt jobban, mint a kagyló, elkezdi bevonni. Rétegről rétegre.

Miközben kifelé tanult és felvett szerepekben működik, amelyek sokszor a jókislány, jókisfiú szerepekben megjelenő Alkalmazkodó Gyermeki én-állapothoz kapcsolódnak, gazdag belső világában elmerülve valami nagyon értékes formálódik benne.

Kincs van születőben

Tudod mi történik? Hogy ebből a belül zajló folyamatból sokáig semmi nem látszik kívülről. És jó ideig ő sem feltétlenül látja még, hogy amit magában hordoz, és „növeszt”, abból valami kincs van születőben.

Amikor egy szuperérzékeny ember végre megérti, és tanulja a saját működését, akár egyedül, akár támogatással…valami megváltozik benne. Amint képessé válik arra, hogy ne csak védekezzen, elrejtsen, alkalmazkodjon, lázadjon, megfeleljen, hanem az értés mentén tudja gyógyítani, átírni ezeket a rétegeket, akkor a gyöngy, amit túlélésből épített magában, végre láthatóvá, és megmutathatóvá válik.

Igazzá. Egyénivé. Értékké.

Nemcsak önmaga, hanem mások számára is.

Persze mindaz, amiről írtam, és aminek apropója kapcsán ez az írás megszületett, a saját belső megélésem, és az egyre szaporodó, szuperérzékeny ügyfelekkel való közös, pszichoedukatív munkafolyamat tapasztalatai. Közben tudom, hogy léteznek olyan szuperérzékenyek, akik biztonságosabb közegben, kevesebb sérüléssel érkeznek – de ők ritkábban jelennek meg nálam, a segítői térben.

Hálás vagyok minden szuperérzékeny ügyfelemért, a bátorságukért.

Kincset őrzöl, vigyázz rá!